A pesti zsidó háromszög

A városegyesítés évétől Erzsébetváros rohamos változásokon ment keresztül. Az 1867-es emancipációs törvény a zsidóságot polgári és politikai tekintetben egyaránt egyenlőnek és elfogadottnak deklarálta. Az immár teljesen jogkörrel felruházott helyi zsidó közösség szabadon megkezdhette a kerület saját képére formálását. Ennek ékes megtestesítője a világ egyik, Európa legnagyobb zsinagógája, a Dohány utcai Nagy zsinagóga.

Az Andrássy út kiépülésével a Király utca veszített a jelentőségéből. A dualizmus alatt Belső-Erzsébetváros némi strukturális fejlesztésen is átesett. A zsidónegyed továbbra is a nyüzsgő kereskedelmi és vallási élet elsődleges színpada maradt. A pezsgés életre hívói az éttermek, fogadók, könyvkereskedések, de legfőképp a kávéházak voltak.

A pesti zsidóság felekezeti szakadása a kiegyezés után alakult ki. Miután elfogadásra került az emancipációs törvény, 1868-ban összehívták az Izraelita Egyetemes Gyűlést, amelynek feladata volt az egyházi és oktatási ügyeik megregulázása. A gyűlés kettészakadt a magyar zsidóság és világviszonylatban is egyedülálló jelenségként megszületett a neológia. Hivatalosan csak 1871-ben jött létre a két országos zsidó szervezet: a neológ és az ortodox. Azonban voltak olyan hitközségek, amelyen nem kívántak egyik felekezethez sem csatlakozni. Magukat úgy deklarálták, mint a „status quo ante” hitközségek. Ezek a rendkívül sokszínű középutat képviselő hitközségek sokszor helyi politikai nyomás miatt nem csatlakoztak sem az orthodox, sem a neológ országos szervezetéhez. A neológ irányzat voltaképpen a zsidó vallásreformáló mozgalmak egyik sajátos magyar ága. A dualizmuskori liberális közszellem kiváló táptalajt biztosított a zsidó asszimiláció mellett kardoskodó erőknek.

A fővárosi zsidóság mai történetírói a Dohány utcai, a Rumbach Sebestyán utcai és a Kazinczy utcai zsinagógákban a három irányzat szimbolikáját vélték felfedezni. Ez a három zsinagóga alkotja az úgynevezett pesti zsidó háromszög három csúcsát. A háromszög legékesebb csúcsa, a neológ irányzat zászlóshajója a Dohány utcai zsinagóga volt. A Kazinczy utcai képviselte az orthodox zsidóság erzsébetvárosi központját, míg a harmadik utat sokak szerint a Rumbach utcai imahely testesítette meg.

A neológia zászlóshajója, A Nagy Zsinagóga

A XIX. századra a pesti zsidóság vette át a vezető szerepet egzisztenciális stádium és kulturális tekintetben az óbudai közösségtől. Már 1840-es években a Pesti Izraelita Közösségen belül felmerült a jogos igénye, egy a községet nimbuszát méltóképpen képviselő imahelyre. Ebben az időben az Orczy-házban kialakított klasszicista zsinagóga szolgálta ki a híveket. Az új zsinagóga építésre pályázatot írtak ki, amelyre a kor egyik legkiemelkedőbb építészei nyújtottak be pályamunkákat. Hild József egy klasszicista stílusban álmodta meg a zsinagógát, de végül egy osztrák építész, Ludwig Förster küldte be a nyertes pályamunkát egy mór stílusú zsinagógatervvel.

A kivitelezési munkálatok rekordidő, mindössze röpke 5 év alatt lezárultak. 1859 szeptember 6.-án került sor a zsinagóga ünnepélyes átadására. A következő évben a szomszédos saroképületben született meg Herzl Tivadar, a mai modern zsidó állam megálmodója. A templom Jeruzsálem felé való tájolása miatt szükség volt a Dohány utca nyugati felében egy térre, amely biztosítja a kényelmes ki- és bejutást istentisztelet után az arra járóknak. A saroképület lebontásakor kibővülő tér a nevét ezért kapta Herzl Tivadar után.

Gettó a gettóban

Kazinczy utcai zsinagóga körül épült ki az orthodoxia központja, amit ,,gettó a gettóban” névvel is szoktak illetni. A háromrészre szakadást (Tájlung) követően az orthodox irányzat követőiben is felmerült az igény egy erzsébetvárosi zsinagógára. Az imahely helyszínéül végül Pesti Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség Kazinczy utcai telke szolgált. A hitközség elöljárói 1909-ben írták ki a pályázatot egy olyan több funkciós épületegyüttes megtervezésére, amely a nagy zsinagógán túl magába foglalja a bész medrest (mindennapi imaterem), rabbi lakást, iskolát, óvodát, konyhát, étkezdét és székházat is. A tervezett ,,minigettó” a rituális fürdőn, a mikvén kívül minden hitélethez szükséges elem megtalálható volt. A mikve vallási okokból nem lett az épületkomplexum része. Először a telekhatárra tervezett iskola és a Dob utcai hitközségi székház készül el 1911-ben. Az épületkomplexum végül 1913-ra készült el. A székházban és a zsinagógában is visszaköszönő színes ólomüveg ablakok Róth Miksa műhelyében készültek. A homlokzat dekoratív, részletgazdag tagolása a kor legmodernebb építési technikáját tükrözi. A szecessziós stílusban épült zsinagóga hamar betöltötte a neki predesztinált szerepet, vallási és kulturális központ lett.

A XIX. század végére a vidéki orthodox zsidóságot is Budapestre sodorta a második urbanizációs hullám. Csakhamar olyannyira Budapestre összpontosult a hitközség, hogy a századfordulóra az ország legnépesebb orthodox közössége lett. A vallásfelekezet helyi képviselői főként  iparosokból, kis- és nagykereskedőkből, annak családjaiból, alkalmazottaiból tevődött össze. A trianoni békediktátum előtt a magyar zsidóság több, mint a felét az orthodoxia tette ki

A kis zsinagóga

A Rumbach utcai zsinagóga a ,,zsinagóga háromszög” (építési sorrendben) a második temploma. A kis zsinagóga néven is emlegetett épület a neves bécsi építész, Otto Wagner keze munkája. A szecesszió atyjaként is emlegetett mérnök romantikus mór stílusban álmodta meg a zsidó imaházat. Viszonylag szerényebb, közösségi adományok biztosították az anyagi forrást a kivitelezéshez. A zsinagóga az akkor konzervatív, úgynevezett ,,statusquo” zsidóság pesti főtemplomának szerepét töltötte be. Ez a gyönyörű historikus épület 1872-re lett kész.