Budapest évek óta a szórakozni vágyók „Mekkája”. A belváros felkapott vendéglátóipari egységei szinte non-stop üzemelnek a körúton és a környező utcákban, és néha perceket várni kell arra, hogy egy pár fős baráti társaság ülve kortyolgathassa el megrendelt italát. De vajon milyen különbségek tapasztalhatók a különböző szórakozóhelyek, illetve a pesti és a budai oldal között? Erre kerestem a választ beszélgetőtársaimmal, DB-vel és Fruzsival, akik előtt nem ismeretlen a budapesti éjszaka.
DB véleménye szerint szinte az egész város egy nagy bulinegyed, nemcsak a VII. kerület felkapott kocsmái, éttermei és szórakozóhelyei. Bár tény, hogy leginkább ezek vannak benne a köztudatban, és nagyon sok külföldi turista útja a repülőtérről egyenesen a Gozsdu udvarhoz és környékére vezet. DB hozzátette, hogy évekkel ezelőtt – mikor nem volt az országnak turisztikai stratégiája – a bulinegyed tette fel a magyar fővárost a térképre a Sziget fesztivál mellett.
De míg korábban az ideérkező külföldiek egy átmulatott este után éltek a nemzetközi hírnévvel bíró fürdők szolgáltatásaival vagy megnézték egy hosszú hétvége keretében a város főbb nevezetességeit, addig ma már találkozni olyan csoportokkal, akiknél mindezek kimaradnak – tette hozzá.
Bulinegyed pro és kontra
A beszélgetés során felidéztük a tavalyi eredménytelen népszavazást, amely során arról dönthettek a kerületben lakók, hogy bezárjanak-e a rengeteg turistát vonzó, de ugyanakkor számos környékbeli lakos életét megkeserítő pubok, kocsmák és szórakozóhelyek éjfélkor vagy sem. DB megjegyezte, hogy sokat gondolkozott erről a témáról, és végül arra az álláspontra jutott, hogy megérti mindkét fél álláspontját. Megérti a szórakozni, kikapcsolódni vágyó fiatalokat, akiknek a kerületben pár száz méteren belül minden adott ahhoz, hogy jól érezzék magukat. De ugyanakkor megérti az évek, évtizedek óta ott élő, reggel munkába vagy iskolába indulók igényeit is, akik éjszaka pihenni szeretnének, és nem egy legénybúcsús csapat szerenádját hallgatni.
DB szerint a szórakozóhelyeket üzemeltető vállalkozók nem úgy állítják össze a kínálatukat és a szolgáltatásaikat, hogy azokkal kifejezetten a magyar vagy a külföldi vendégeket célozzák meg, többségük a profitért dolgozik. A hazai vendégek is tisztában vannak azzal, hogy zsebbe nyúlósabb lesz a buli abban az esetben, hogyha a belvárost választják kikapcsolódásuk helyszínéül.
Magyar specialitás: a romkocsma
Kitértünk a különböző szórakozóhely típusokra. Elhangzott, hogy a romkocsma az egy magyar kuriózum, amely nagyon vonzóvá vált a külföldiek számára az évek alatt. Számos szórakozóhely egy olyan épületben kezdte meg működését, amelyet az önkormányzat vagy a fenntartói lebontásra ítéltek. Az üzemeltetők nem ritkán potom összegekért jutottak üzlethelyiséghez, amelyet sokszor a lomtalanitásokról megmentett bútorokkal és dekortárgyakkal rendeztek be – magyarázta DB.
Fruzsi hozzátette, hogy Budapesten nincs úgymond „köztes” szórakozóhely, vagy romkocsmába tud egy társaság beülni vagy pedig elmennek egy nagyon felkapott, divatos szóval élve „fancy” helyre, ahol van táncparkett, és trendi zene szól a hangszórókból. Még a Budapest Park sem mondható táncos szórakozóhelynek, az inkább koncerthelyszínként definiálható beszélgetőtársaim szerint.
Fruzsi megjegyezte, hogy őt itthon tartózkodása alatt (Fruzsi két éve külföldön folytat tanulmányokat – szerk.) egyenesen frusztrálja, hogy a körúton szinte minden kocsmát vagy szórakozóhelyet ugyanarra a kaptafára húzták fel.
DB megjegyezte, hogy a körútnak valóban van egy sajátos kultúrája: sokszor bár jogi értelemben tilos, de ezeken a helyeken ott poharazgat egymás mellett a 16-17 éves kamasz és a meglett 40-es családapa a cimboráival. Néha viszont az embernek pont ahhoz van kedve, hogy vagy egyedül vagy társasággal beüljön egy „késdobálóba”, és akár vadidegenekkel elmerengeni az élet nagy kérdéseiről, míg máskor pedig szívesen elfogyaszt egy háromfogásos vacsorát a Gozsdu udvar egyik éttermében, amely után legurít egy vagy több pohár minőségi bort vagy pálinkát.
Kifog a külföldieken a „Hungarian shot”
A fogyasztási szokásokat is górcső alá vettük. DB elmondta, hogy ő lépten-nyomon belefut olyan külföldi társaságokba, amelyek a „megszokott” ízvilágot keresik, és inkább kérnek a pultnál egy korsó csapolt sört, ahelyett, hogy megkóstolnák a hungarikumnak minősülő pálinkát vagy a méltán híres borokat. Azonban általában meg tudja győzni őket arról, hogy egy vagy két kupica pálinkát lehúzzanak. Általában meg szokták köszönni a tippet, mert bejön nekik a „Hungarian shot”, az azonban már változó, hogy ki mennyire bírja a külföldi vendégek közül ezt a helyi specialitást.
DB a magyar borkultúrával kapcsolatban megjegyezte, hogy bár nagyon minőségi boraink vannak, kicsi ország révén kevés borvidékünk van, így épp csak a saját igényeinket ki tudjuk elégíteni. Hozzátette, hogy az a külföldi, aki meg akarja kóstolni a magyar borokat, mint a Tokaji Aszú vagy az Egri Bikavér, az célirányosan odaszervezi az utazását, és tájékozódik aziránt, hogy hová kell mennie azért, hogy jó bort ihasson.
Budai oldal
DB és Fruzsi egyetértett abban, hogy az évek során valamiért úgy alakult, hogy a budai oldalon jóval kevesebb szórakozóhely és kocsma nyitott meg, pedig jócskán akadnak olyan frekventált helyek a Duna másik oldalán is, ahol szívesen elidőznének a kikapcsolódni vágyók.
A Római-parttal kapcsolatban DB megjegyezte, hogy a belvárostól távol esik, és sok külföldi nem is tud a létezéséről. Ugyanez a helyzet a Lupával is. Hozzátette, hogy ráadásul Európában a rövidtávú turizmus (három-négy nap) a jellemző, amelybe nem feltétlen fér bele, hogy egy város minden szegletét meglátogassa egy turista.
Vonzó a biztonság
A beszélgetés során elhangzott, hogy mind Fruzsi, mind DB több olyan társaságot is ismer, amelynek tagjai rendszeresen visszatérnek Budapestre. Olyan külföldi is akad, aki fél évente visszajár a magyar fővárosba egy kicsit kikapcsolódni.
Megjegyezte, hogy bár ő kisebb-nagyobb megszakításokkal 33 éve Budapesten él, sok budapestihez hasonlóan a mai napig rácsodálkozik a 2-es vagy a 4-6-os villamoson utazva arra, hogy milyen gyönyörű is a magyar főváros.
Fruzsi elmondta, hogy neki is számos ismerőse keresi fel Budapestet, és ők mind úgy érkeznek ide, hogy érdeklik őket a város nevezetességei, sokszor kérnek tőle tanácsot abban a pár napban, amit töltenek mit érdemes felkeresniük.
Elhangzott az is, hogy Budapest sokak szemében azért is vonzó, mert több nyugat-európai várossal ellentétben itt nem kell azon aggódniuk, hogy megtámadják vagy kirabolják őket a sötét utcán éjszaka vagy hajnal, rendben van a közbiztonság.
Egy kis „vérfrissítésre” lenne szükség
DB szerint a belvárosi kerületek vendéglátóegységeinek a jövőben azon kellene túllépniük, hogy az a legfőbb turisztikai vonzerejük, hogy olcsó náluk a sör. Érdemes lenne még kicsit csiszolgatni véleménye szerint a turisztikai stratégián, hogy a Budapestre látogatók túllássanak a bulinegyeden és a Deák tér környékén, és kedvet kapjanak ahhoz, hogy felkeressék a fürdőket vagy olyan ikonikus tereket, épületeket, mint a Vajdahunyadvár, a Parlament vagy a Hősök tere.
Fruzsi szerint pedig szükség lenne arra, hogy a romkocsmáknál egy fokkal hangulatosabb és minőségibb szórakozóhelyek is létrejöjjenek, ahol jól megférne egymás mellett a budapesti egyetemista, a külföldi turista és a „krém” is. Szükség lenne véleménye szerint tehát olyan helyekre is, amik nincsenek túlárazva, és ahova nem a kivagyiság miatt térnek be az emberek, hanem azért, mert jól akarják magukat érezni.