A magyar és európai kultúráért címen nyílt kiállítása Kalmár Pálnak a 11 Művészeti és Kulturális Központban. A mini térlatot Bajkai István, a körzet országgyűlési képviselője nyitotta meg. A festőművész, üvegszobrásszal többek között eddigi életútjáról, hitvallásáról és mindennapjairól beszélgettem.
Kalmár Pál a 4es6os portál megkeresésére elmondta, hogy művészi diplomája van, amelynek megszerzése óta a művészeti tevékenységből él. Keramikusént kezdte, majd belsőépítészként, alkalmazott iparművészént működött közre különböző épületeknél.
A képzőművészet 2003 óta van jelen az életében. Előtte üvegszobrászként csillárokat, lámpákat és úgynevezett tolópajzsokat készített üvegből. Sikeres ötleteként említette, hogy üvegplasztikákat, üvegképeket készít. Tíz éven keresztül exportált Amerikába és Izraelbe ezekből az alkotásokból.
Kalmár Pált a lánya születése terelte a festészet felé 2003-ban, a kislányra azóta is „múzsájaként” tekint. Véleménye szerint jól tette, hogy a festészet felé fordult, mert miután a külföldi beruházások a saját designjukkal megjelentek Magyarországon is, az iparművészet háttérbe szorult. Ehhez hozzátette, hogy idehaza sosem becsülték meg rangosan az iparművészek munkáját: csak csendesen alkottak, és készítették a funkcionális tárgyakat.
Kitért arra is, hogy a „fejében” a képek általában ét héttel azelőtt megszületnek, hogy a vászonra vinné őket. Nála egy hónapban általában egy kép készül el – tette hozzá.
A művész mesélt arról, hogy 2002-től aktív szerepet vállal a közéletben is, rendszeres résztvevője volt a hajdani Sajtókluboknak, és ő hívta életre a Nemzeti Szalon című rendezvénysorozatot, amely megközelítőleg mintegy tíz éven keresztül működött eredményesen, ezekben az években bejárták az országot.
A Nemzeti Szalonnak olyan neves vendégei voltak a közéleti szereplők mellett, mint Pitti Katalin vagy Kubik Anna. Ebben az időben kezdte ezekre az eseményekre magával vinni a festményeit is. Idővel ebből a sorozatból nőtte ki magát a Történelem főutcája.
Kalmár Pál azt vallja, hogy a nemzeti szimbólumokat nem szabad szégyellni, a nemzeti szimbólumokat nem lehet megalázni. A nemzettudat és az identitás nélkül nem megyünk semmire. E nélkül nem lehet megélni az individualista világot – hangsúlyozta. Az az ember tud véleménye szerint bízni a jövőben, aki biztos a múltban. (Kalmár Pál a művészeti tevékenységek mellett hagyományőrző huszárként is igyekszik eleink hagyatékát továbbörökíteni – szerk.)
A festőművész képei a hazáról szólnak, a haza történeti relikviáiról. Azt az érzést sugározzák. A művész mesélt arról, hogy nála még a kiállítás megnyitó is egy kompozíció, amelyen helyet kap a magyar zene és a jóféle magyar borok is. Ezért is esett a választása a K11-es kiállítás megnyitójakor a Kónyai Tibor Duóra, egy zongoristára és egy énekesre, akik Cserháti-dalokat dolgoztak át bluesra. Közreműködött még tovább Anderkó Dániel klarinétművész és Lilienn.
Kalmár Pál zárásként arról beszélt, hogy hiányolja a kiállításairól a fiatalokat, megjegyezte, hogy azt a kreatív látásmódot amire az új nemzedéknek szüksége lenne, azt átvette az internet. Pedig a mai fiataloknak szüksége lenne arra, hogy a fizikai valóságban találkozzanak a képzőművészettel, és nem utolsó sorban egymással.
A magyar és európai kultúráért című kiállítás június 30-ig tekinthető meg a K11 Művészeti és Kulturális Központban, a Király utca 11. szám alatt.
Fotók: Budai Csilla